Mindig azt hittem , a beigli tésztáját Lajos Mari receptje alapján készítem. Nos, nem. Kizárólag annyiban hasonlít, hogy fél kiló liszt, és 25 dkg margarin.
A lisztet a margarinnal elmorzsolom két tojással, sóval. Kicsi, kb fél deci olajat is öntök hozzá, senki ne kérdezze miért. Úgy érzem jót tesz. Az élesztőt meleg vízben cukorral megfuttatom, majd összekeverem a tésztát robotgéppel, majd kézzel.Addig kelesztem, amíg kétszeresére nem nő. Semmi hűtőben pihiztetés, meg ilyesmi. Négy részre osztom, majd különösebb átgyúrás nélkül kinyújtom, megtöltöm, feltekerem, tepsibe rakom, megszurkálom villával, megkenem egész tojással, és kb 180-200 fokon megsütöm.Mindig azt mondom, semmi cicó, de azért kicsit szorongok.De ez maradjon köztünk.
A töltelék: kb 25 dkg mák, vagy egy zacskónyi, amit a Tescoban veszek. Azért nem a piacon, mert ha a mák avas, akkor megette a fene az egészet. A boltban van szavatossági idő, a piacon nincs. Nem írom ide , hogy engem már ádáz tekintetű idős hölgyek számos alkalommal becsaptak, mert hozzánemértő az ábrázatom, hátha olvassák. A diót ellenben mindig a piacon veszem, mindig ugyanattól a hölgytől, és mindig jó.nem is ádáz a tekintete! Mákja is van, de kétszer akkora csomagolásban mint ami nekem kell.Nos tehát kb 25 dkg mákot ledarálok 10 dkg cukorral, majd teszek hozzá meggylekvárt legalább egy fél üveggel, ami azt jelenti, min. 4 decit. Összekeverem, és ha van egy kis citromhéj akkor azt is reszelek bele. Az egészet felfőzöm, és kb 2-3 percig kevergetem, majd amíg a tészta kel, ki is hül.Akkor jó, ha nem híg. A diótöltelék ugyanígy készül, csak ott baracklekvárt használok. Ezzel a lekváros töltelékkel a beigli, ami évközben csak kalács legalább egy hétig friss, krémes.Nem szabad túlsütni. Elég, ha a tojással megkent teteje aranysárga.
