Előfordul, hogy valami nem sikerül. Azt a gyümölcskenyeret, amivel a kutyák egy hétig labdáztak a kertben 1990 karácsonyán , most nem említem, de vannak nem ennyire tragikusan elszúrt ételek, amikről az asztalnál derül ki, hogy valami nem ötös.( A gyümölcskenyérről azonnal kiderült amikor kivettem a sütőből.) Kitűnően idomított családomnak ilyenkor a szeme sem rebben, csak annyit mondanak,most nem vagyok éhes, kicsit később majd megeszem. Persze, ha a fiam szól, hogy nem szereti a székelykáposztát, akkor nem maradt volna többször éhes. Miután megkóstoltam és megállapítottam, hogy a székelykáposzta pont olyan ízű, mint mindig, tehát jó, elhittem, hogy nem éhes. Ha szól, hogy nem szereti, akkor olyankor főzöm, ha nincs otthon.
A székelykáposzta az az étel, amit úgy főzök ahogy le van írva minden szakácskönyvben, csak én ezt is pulykahúsból csinálom, és a jó íz kedvéért belefőzök néhány karika kolbászt, vagy egy darab füstölt csontot. A káposztát nem csavarom ki, ha nagyon savanyú, az asztalnál hozzátett tejföltől úgyis megszelidül. Nem teszek bele sűrítést, egyszerűen hosszan, lassan főzöm, amíg sűrű nem lesz.
