Nem szeretek hagyományos pörköltet főzni, mert enni sem szeretem, ezért nem igazán bízom abban , hogy a végeredmény jó lesz.Bár a hétvégén főztem egy abszolút hagyományos csirkeparikást tejfölös habarással. A fiam fel is hívott, hogy jól vagyok -e. Nos nem a halál, hanem a hűtőszekrény előtt áltam, és azon gondolkodtam, mi lenne ha... És csirkepaprikás lett. Ahogy a nagymama csinálta, semmi extra, csirke, hagyma őrölt csemege paprika, tejfel, liszt és kész. A férjem valahol olvasta, vagy látta, vagy kitalálta, egy 3 dl-es csavaros üvegbe lisztet rak, vizet, és összerázza. Beleönti az ételbe, és csomómentesen sűrít. Tényleg. A másik heroikus önkisérlet eredménye, hogy a 20%-os tejfel nem csapódik ki, nem kell hőkiegyenlíteni. A kék tejfelekkel pedig csinálhatok akármit, akkor is kicsapódik. A következő ételhez kell némi önuralom, hogy az ember ne akarjon mindjárt vizet locskolni bele, de anélkül igazán finom. Igaz, én fagyasztott zöldbabból csinálom, hogy inkább más veszkődjön a szeleteléssel.A nagyi szerint a zöldbab csak akkor ehető, ha 1 cm-es ferde szeletekre van vágva.Tudom, a fagyasztott nem olyan, de van mentség, ezt nem én vágtam. Lehet, ha a bab friss, akkor mégis kell bele víz, de max csak nagyon kicsi.
Zöldbabgulyás
Hagymán fehéredésig pirítjuk a kockára vágott pulykacombot, majd pirospaprika, és a zöldbab. Saját levében pároljuk puhára.
