Volt egy csokor kapor a mélyhűtőben. Régen, az idők kezdetén volt a boltban kapros majonéz. Talán más is emlékszik rá. Én azzal szerettem meg a kaprot,mert a tökfőzelékben nem volt olyan vonzó. Nos ezt a talált kaprot Gáborral igen apróra összesaraboltattam, majd egy flakon bolti majonézbe kevertük. Azért kevertük, mert enyém az ötlet, ő talált bele a nyílásba. Majd hasonló módon összeráztuk. Igen finom, pont olyan mint régen, és nagyon helyes vitézkötéseket lehet rajzolni vele a szalámis szendvicsekre. A parizeres vajas is egészen átlényegül tőle. Ezen felbuzdulva egy csomag szárított tárkonyt kevertem egy pohár mustárba. Eddig májkrémes piritóssal próbáltam. Egy két napi állnia kell, hogy a szárított fűszer felpuhuljon, és az egész jól összeérjen. Tárkonyos mustárt lehet kapni készen is, de az nem tárkonyízű. és a kupakja mindig sorjás, és elvágja a kezem. A saját jobb.
Megtaláltam a nagyi szakácskönyvét! Most a világot kissé jobb helynek látom.
