|
Hozzávalók 250 g étcsokoládé (legalább 60%-os) 6 tojás 175 g porcukor vagy finom szemű kristálycukor 125 g vaj 1 narancs lereszelt héja és kifacsart leve
vaníliakivonat vagy vaníliás cukor |
 |
Elkészítés
1. A sütőpapíros formabélelésnek itt van némi jelentősége a szalonnásodás elkerülése végett, ezért béleljük ki sütőpapírral egy 22-23 centis tortaforma alját. A sütőt állítsuk 180 fokra. Vízgőz fölött óvatosan olvasszuk meg a kisebb darabokra tört étcsokoládét, majd ha megolvadt, keverjük bele a vajat.
2. Két egész tojást és négy tojás sárgáját keverjük ki a cukor felével, aztán forgassuk bele a csokis-vajas keverékbe, s adjuk hozzá a narancshéjat és -levet is. A négy tojásfehérjét a maradék cukorral verjük kemény habbá, aztán azt is keverjük a többihez, ügyelve arra, hogy ne törjük teljesen össze a tojáshabot, de azért fehér habcsomók se maradjanak a tésztában. Kötéltánc, tudom.
3. Öntsük a tésztát a formába, és süssük kb. 40 percet, amíg kezd repedezni a teteje, és már nemigen hullámzik, ha megmozgatjuk. Hagyjuk hűlni egy rácson, aztán 20-30 perc múlva vegyük ki a formából, emeljük le a forma aljáról, húzzuk le a sütőpapírt, és úgy helyezzük vissza a sütőrácsra, míg teljesen kihűl. A közepe majd behorpad, ez így van megírva, azt töltjük fel tejszínhabbal, olyan lesz, akár egy krátertó.
4. Ezek után már nem nehéz kitalálni, hogy a tejszínt – jó hidegen – habbá verjük a vaníliával, és a teljesen kihűlt tortára kanalazzuk. Ha a torta nem hűlt ki, akkor krátertó helyett valami vulkáni ömlés lesz szegény tejszínhabból. Szerelmi bájitalként talán, de szerelemi bánatra gyógyírként egészen biztosan működik.
(hvg.hu)
