Szeretem a besamelt, mert igazán sokoldalú. szószként kifőtt tésztára, csőben sültekhez stb. Tehetnék tejföllel kikevert tojást sajttal a zöldségek tetejére, de ahhoz sok tojás kellene, ami erkölcstelen. Azokat az ételeket amihez öt tojásnál több kell, szinte sosem főzöm meg, mert teljesen irracionális averzióim vannak. A besamel egyszerűbb, olcsóbb, és nem okoz lelkiismereti válságot.
Kevés olajaba egy, vagy két púpozott evőkanál lisztet teszek, habverővel kevergetve átpirítom, majd fokhagyma, elvégre is ez nem csokiszósz, majd a hideg tejet gyorsan habverővel belekeverem, felforralom, és teszés szerinti állagúra higítom. Ha akarom chilivel, kakukkfűvel, vagy durvára őrölt borssal* szósz, ha akarom két tojással kikeverve a sütőben zöldségre, vagy valamire öntve, sajttal megszórva csőben sült, ha spenóttal, akkor spenót.
Vasárnap főtt karfiolra öntöttem, amit megszórtam átpirított főtt füstölt császárral, és néhány karika kolbásszal. Gábor ugyan hústalanul szereti a karfiolt, de én akkor egész nap éhes vagyok.
A szalonnákat mindig a mikroban olvasztom ki. 650W-n 4-5 perc alatt a kockára vágott szalonna ropogósra pirul, és szépen kisül a zsírja, anélkül, hogy megégne, és a konyhából erdei tűzrakóhelyet csinálna. Nem is kell hozzá pirító funkció, elég a hagyományos mikro, csak jól fedjük le az edényt, mert nagyon sprickol."Bár, mit nekem egy egész konyhát felmosni" Jennifer Patterson
*Igen borssal. Mondanom sem kell, ezt nem én eszem. Amikor a boltban megláttam a durvára őrölt szinesborsos zacsit, nem tudtam ellenállni. Nagyon jól mutat a fehér mártásban. Sosem tudom meg, milyen az íze.
