Szeretem a rántott húst, de nem szeretem elkészíteni. Utálom, ha koszos a kezem, és panírozás közben, mivel nem vagyok túl ügyes , mindig nagy ragacsos csömböllékek keletkeznek az ujjaimon. Ezért évekig ne csináltam rántott húst.Amikor az Ila a nyáron napra pontosan megmondta mikor evett ilyet utoljára, nagyon megsajnáltam. Az lete lehet hogy szar? Nos az új módszer: 2 nagy zacsiban összerázom a húst , először a lisztben, az összes hússzeletet jól összerázom, majd csipesszel kihalászom egyenként, szigorúan csipesszel meforgatom tojásban, majd a másik zacsiban összerázom zsemlemorzsában és már mehet is sülni. Utána egy morzsa nem maradt az aszatalon, és a kezenek sem lett semmi baja.A zacsikat meg csak kidobtam. A rántotthús nem a spórolás helye. A halnál változtattam, a két felvert tojást egy edényben összekevertem kevés liszttel, és miután nem volt zsemlemorzsa, és kedvem sem volt darálni, ezért búzadarával. Ha a Nigellánek jó, nekem is jó. Ebbe a ronda csuszmákba mártogattam a halat és kisütöttem. Finom lett, sőt ropogós. A panír olyan ellenálló volt, hogy marinálni is jó lett volna. Arról majd máskor.
Címkék: rántotthús
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://fozeses.blog.hu/api/trackback/id/tr831548398
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.