Reklámok alatt, és két műsor között, vagy csak úgy úri kedvemben is gyakran kapcsolok a TV Paprikára. tegnapigen vicceset láttam. Az amúgy igen rokonszenves fiatal szakács hagymás krumplit sütött serpenyőben, egy másik edényben méregdrága sajtot forrósított tán tejszinnel, egy harmadikban debrecenit sütött, majd negyedikként elővett egy tepsit, sütőpapírra tett egy kerek pogácsaformát. Ekkor már tele volt körülötte minden edénnyel. A kerek formába belegyömködte a krumplit, ami persze nem fért bele teljesen, rétegenként leöntötte eaz olvasztott sajttal, ami szintén nem fért bele, majd mellérakta a félig sült debrecenit, és berakta a sütőbe. Állítólag 5 perc után kivette. A krumpli hozzáragadt a sütőpapírhoz, megégette a kezét, és nagyon randa volt, ahogy a rongyos sütőpapírt leráncigálta róla.A debrecenit nem vágta fel.Ki van zárva, hogy 5 perc alatt átsült. Saját tapaszatlatom alpján az ember ha 5 percre tesz valamit a sűtőbe, az kb annyira hatékony, mintha lehelné. Végül is ezzel a sok macerával, egy összemocskolt konyhával előállított egy pár sült debrecenit sajtos hagymás krumplival. Azért csak a legszebb öröm a káröröm. Nagyon hosszan röhögtem...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fozeses.blog.hu/api/trackback/id/tr331802553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.